Hellóó~
Ahhoz képest, hogy ez egy viccesebb/humorosabb blognak indult, átment mentálhigiéniaiba, tehát előre bocsánat ><
Nos mivel október 23 van, pirosbetűs ünnep, senki nincs suliba/munkába, itthon és máshol is mindenki alszik így rohadtul halálra unom magam, az igazat megvallva verseket kéne tanulnom, vagy szimplán írnom. Írnom mint irodalmi művet...Írkuckóban kaptunk most házit, disztichonba kell verset írnunk megadott címekre (csak egyet kell választani halleluja) ami fogalmazzunk úgy, nekem nehéz, mert:
1. Utálom a verseket. Tanulni és írni. Az olvasásukkal nincsen semmi bajom, azokat úgy imádom
2. Egyiket se lehet tragédiában megírni. Utálom a happy endeket...Helyesbítve a teljesen boldog happy endeket, amibe semmi szomorúság nincs, az a keserédes érzés, üröm az örömben, legalább egy valakinek mindig meg kell halnia, vagy a főhősnek végigszenvednie az egészet lelkiekben, hogy összetörjön vagy őrületbe kergetődjön...
3. Ide is szólt valami érv, de azt elfelejtettem >//.//<
Aztán jöhetnek a miért nem alszol? kérdések, a válasz egyszerű. Mert felkeltem? A miért keltem fel és miért nem aludtam vissza kérdés már komplikáltabb...
Nos..Körülbelül szerintem vagy hajnali három óta forgolódtam és mindig felkeltem, megfordultam és visszaaludtam...Aztán elkezdett fájni a hasam úgy négy körül, mert az egyik plüssöm (igen, rengeteg plüssel alszom) nyomta a hasam, ahogy rajta feküdtem. Nos, ezt nem zavart, arrébb raktam és aludtam tovább. Ezt folytathattam volna a végtelenségig is, csak kísértett egy álom, egy rossz álom, ami nos, hogy is mondjam? Nem éppen kellemes ha az ember pihenni akar és rémálmok gyötrik. Hogy mivel kapcsolatban? Ha sima rémálom lenne, nem zavarna, azokat megszoktam, de ez most más...
Szombaton szalagavatóra megyek, és a korábban említett srác lesz a hmm...Nevezhetjük kísérőmnek. Nos ez kb. úgy néz ki, hogy az osztálytársaim elkezdtek "hisztizni", hogy miért nem megyek a szalagavató utáni bulira, mondtam mert nincs kedvem, és nem tudnak meggyőzni...Nos neki tényleg nem sikerült, de ráírtak, hogy győzzön már meg engem, hogy menjek...Nos igen...Én piciny csacska szívem neki nem tudott nemet mondani (ideje lenne megtanulnom...) hiába hivatkoztam arra, hogy társaságban a legmagányosabb az ember, ő közölte,hogy nem fogja hagyni, hogy az legyek és na...Végül belementem így szombaton megyek szalagavatóra!
Ez eddig mind szép és jó, csak köbö hétfő óta van egy olyan rohadtul rossz érzésem, hogy én az este végén rohadtul fogok sírni és apró lelkivilágom ami így is romokban hever szilánkosra törik és na...
Tehát emiatt az érzés miatt nem aludtam ma hajnalban, vagyis forgolódtam, mert az összeomlásom álmodtam meg legalább 86 féle módon. Egyébként egész jól aludtam ^^
Ummm másik téma amiről írni akartam...Az unatkozásnak van előnye is, bezony! Méghozzá találtam egy egész jó, nem annyira ismert bandát...Belájkoltam őket a legnébszerűbb közösségi oldalon, amin idióta tinipicsák posztolgatják, hogy nekik milyen nehéz a szerelmi életük...10-12 ÉVESEN! Én annyi idősen nagyban kockultam valamilyen játékon, vagy kinn játszottam a játszótéren...Jaigen. Akinek nem esett le ez a facebook. *ez itt a reklám helye* Most ahogy nézegettem a hírfalamon vagy hogy a halálba nevezik, kiszúrtam, hogy hoppá, ez nem az egyik kedvenc íróm, hanem egy banda, tehát hallgassuk meg őket...
Nos ez unatkozáshoz éppen megfelelt, míg ment a lejátszási lista, addig én ezt pötyögtem, és megtetszett...
https://www.youtube.com/watch?v=tz0n5mFHjYo&list=PL615EDB7F8041F0A4 tessék hallgatni emberek és megszeretni!
Ezzel búcsúznék is, előszöris megyek reggelit csinálni, mert éhes vagyok másodszor nincs miről írnom...
Napusziiii~
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése